STRASBOURG, Kártérítés

A Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága az Emberi Jogok Európai Egyezményének (az Európa Tanács 1950. november 4-én, Rómában kelt egyezménye, hivatalosan kihirdetett magyar elnevezése: "Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény") betartására, felügyeletére létrehozott bíróság. 

Magyarországról is egyre gyakrabban fordulnak ide jogorvoslatért. A leggyakoribb ügyek a nem megfelelő fogvatartási körülmények, és az indokolatlanul sokáig húzódó peres vagy büntető eljárások miatt induló kártérítések.

Az eljárásról a következőket érdemes tudni:

  • A Bíróságnak nincs lehetősége a hazai döntések megváltoztatására, mindössze ahhoz van joga, hogy az eljárás során elkövetett jogsértések tényét megállapítsa. Ha ezek fennállnak, akkor miattuk vagyoni, illetve pénzben megfizetendő nem vagyoni kártérítést ítélhet meg az ügyfél számára.
  • A Bírósághoz fordulni akkor lehet, ha a jogsértés bekövetkezésétől 6 hónap még nem telt el. Az ilyen határidőn túli beadványokat a Bíróság elutasítja, a beadványnak a 6. hónap végéig be kell érkeznie. Ez a határidő a sérelmes helyzet megszűnésétől számítandó (fogvatartás vége, elhúzódó eljárás befejezése).
  • A Bírósághoz fordulni csak akkor lehetséges, ha a kérelmező a hazai jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Ez nem minden esetben jelenti azt, hogy külön pert is le kell itthon folytatni, de ha fellebbezési, vagy panasz benyújtási lehetőség van egy döntéssel szemben, azt meg kell tenni.
  • A Bíróság eljárása illetékmentes, többnyire írásban zajlik, hivatalos nyelve a francia és az angol.
  • Az eljárás hossza egyes kialakult gyakorlattal rendelkező ügyek esetében rövidebb, de így is 1-2 év, összetettebb vagy új területnek számító ügyekben 2-3 év is lehet.

 

AZ ÉSSZERŰ IDŐN TÚL NYÚLÓ ELJÁRÁSOK

Az Egyezmény 6. cikke alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.

Az ésszerű idő minden esetben bírói mérlegelés kérdése, és így esetenként változó. Amit figyelembe vesznek a mérlegelés során:

  • az ügy objektív bonyolultsága, komplexitása, esetleges olyan összetevői, amelyeknek az eljárás időtartamára számottevő befolyása lehet,
  • a felek magatartása az eljárás során abban a tekintetben, hogy esetleges felróható magatartásukkal nem járultak-e hozzá maguk is az eljárás elhúzódásához,
  • végül az érintett állami közhatalmi szerveinek saját magatartása abban a vonatkozásban, hogy mennyiben felelősek az eljárás elhúzódásáért.

 Kiemelt súlyúnak tekinti a Bíróság a házassági, családjogi, munkajogi és kártérítési perek elhúzódását, de összességében mind a polgári peres, mind a büntető eljárások képezhetik kereset alapját.

A megítélt összeg mértéke függ az elhúzódás időtartalmától, de a fent nevesített ügyekben a 4-5 év egyéb ügyekben az ezt meghaladó időtartam már kártérítés alapjául szolgálhat, ha az ügyfél maga nem járult hozzá a per elhúzódásához.

Az itt megjelölt határidők túllépése esetén a hazai per tényleges befejezésének bevárása nélkül is megindítható az eljárás, mivel a jogsértő helyzet ezzel már megvalósult.

Az eljárás megindításához való jog független attól, hogy a panaszos a perben alperes vagy felperes volt, és hogy pert nyert vagy vesztett-e, továbbá attól is, hogy a büntető eljárásban a felelősségét megállapították-e.

 

A FOGVATARTÁSI PEREK

Az Egyezmény 3. cikke előírja, hogy senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. Adott esetben a kínzás és embertelen bánásmód nem csak a szavak köznapi jelentéstartalmát, hanem a nem megfelelő börtönkörülményeket is jelenti.

Leggyakoribb ilyen ok a börtönök túlzsúfoltsága, mely sértheti az emberi bánásmódra vállalt hazai és nemzetközi kötelezettségeket. Az Európa Tanács Kínzás és embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésére alakult Európai Bizottsága (CPT) a személyenként 4 m2-nél kevesebb alapterületű zárkákat már nem tartja megfelelőnek, a Bíróság gyakorlatában az olyan zárkák, ahol a személyenkénti 3 m2 alapterület nincs biztosítva, nem felelnek meg az elfogadható kritériumoknak.

Szintén figyelembe vételre kerül a zárkák állapota, a tisztálkodási lehetőségek és az orvosi ellátás. Magyarországon a börtönök túlzsúfoltsága miatt egyes intézményekben letöltött szabadságvesztés szinte automatikusan megalapozza a kártérítési igényeket.

A gyanúsítottakat nem bántalmazhatják az eljárás alatt, és a kiszabott büntetés letöltése során sem, azokon az eseteken kívül, amikor a sérülések indokolt, arányos és szükséges intézkedés miatt keletkeznek (pl. maga a gyanúsított rendőrökre vagy börtönőrökre támad). Amennyiben bántalmazás történik, és ennek ténye bizonyítható (pl: büntetés végrehajtási orvos vagy kórházi zárójelentés útján) akkor a fogvatartást foganatosító büntetés végrehajtási intézet, rendőrség felelős lesz az okozott sérülésekért, abban az esetben is, ha a sérüléseket ténylegesen okozó személy kiléte nem kerül tisztázásra. A fogvatartással ugyanis ezekre a szervekre hárul annak felelőssége, hogy a személyi szabadságában korlátozott személy biztonságát garantálják, úgy saját dolgozóikkal, mint a rabtársakkal szemben, így amennyiben ezt a kötelességüket bizonyíthatóan elmulasztják (és itt a bizonyíthatóság alatt nem az okozó személy kilétét, hanem a bántalmazás fogvatartás ideje alatti bekövetkeztét értik) úgy felelősségük megáll. 

Az egyezmény szövege:

link: http://www.echr.coe.int/Documents/Convention_HUN.pdf

Strasbourg kártérítés